Túlvilági Krónikák

Túlvilági krónikák

IV. évad, 13. (extra) szám

Firenze

UFÓ-t láttak egy külvárosi tanyán (Részletek a 2. oldalon)

Ismeretlen vízihulla az Arno-ból (Részletek a 4. oldalon)

Lovecraft-i rém a Basilica di San Lorenzo kriptájában (Részletek a 6. oldalon)

A Vonalkód rejtélye (Részletek a 8. oldalon)

A Kopogószellemekrõl (Részletek a 10. oldalon)

Démonok és Angyalok - kicsit másképp (Részletek a 14. oldalon)

Horoszkóp (Részletek a 18. oldalon)

Fõszerkesztõ: Theodoro Fiucci

Felelõs kiadó: Giovanni Carparetti

Minden jog fenntartva!

Lovecraft-i rém a Basilica di San Lorenzo kriptájában

Andrea Volta (48) régészprofesszor, aki a Basilica di San Lorenzo alatt húzódó, nemrég megtalált kripták feltárását vezette, furcsa tüneteket produkálva került elszállításra folyó hó 17-én. Jelenleg a Firenzei Állami Elmegyógyintézetben kezelik, mert pszichiáterei szerint hallucinációi és kényszerképzetei vannak. Természetesen az igazságról azonnal lehull a lepel.

A kripta nemrég került felfedezésre, amikor egy kisebb földmozgás következtében a járat egyik fala részlegesen beomlott, s így bepillantást engedett a kíváncsiskodóknak az elzárt helységbe, mely eddig sötét foltként szerepelt csak a bazilika történetében. A sírhelyen mindössze egyetlen nagyméretû, faragott kõkoporsót talált a Volta professzor által vezetett régész-csoport, amirõl csak annyit sikerült megállapítaniuk, hogy furcsa, gótikus és barokk jellegzetességeket összekeverve alkották meg a 19. század második felében.

Természetesen sem a bazilika, sem az Egyház feljegyzései nem tartalmaznak bejegyzést nagyobb munkálatról, melyet abban az idõben végeztek volna.

A rejtély második, izgalmasabb fele még csak most kezdõdik, hiszen a kopott vésetekbõl - melyekbõl csak néhány latin szó volt kiolvasható - a régészek sajnos nem tudták megállapítani, hogy ki nyugszik a kõkoporsóban.

A sors furcsa iróniája, hogy amikor megpróbálták kinyitni a tonnányi súlyú emléket, a járat ismét beomlott, s elválasztotta a tudóst csapatától.

"A mentés több órán keresztül tartott, s ezalatt bentrõl csak tompa hangokat lehet hallani" nyilatkozta újságunknak a mentést vezetõ barlangászcsapat vezetõje, Antonio Ciotti (41).

Miután a barlangászoknak sikerült bejutni a kriptába, a professzor ájult teste fogadta õket. "Ott feküdt, és az arcán tükrözõdött a rettegés" nyilatkozta ugyancsak signore Ciotti. "Ahogyan körbepillantottam, nem láttam semmi különöset, bár igencsak sötét volt odabent még a lámpa fénye mellett is."

Volta professzort azonnal a legközelebbi kórházba szállították, ahol megkapta a szükséges ellátást, s néhány nap megfigyelési-idõ után haza is engedték.

"A helyzet akkor kezdett rosszabbodni, amikor megemlítettük neki a feltárás folytatását" nyilatkozta a professzor csapatának egyik tagja, Daniel Bertovardi (35). "Reakciói igencsak furcsák voltak, hiszen páni félelem ült ki az arcára, mintha nem is én, de legalább maga a Sátán állna elõtte." folytatta a régész.

"Ezek után furcsa, víziókba és horror-történetekbe illõ dolgokat írt le. Elmondása szerint az egész a koporsó kinyitásával kezdõdött" folytatta signore Bertovardi. "Folyton-folyvást ismételgette, hogy nem szabadott volna, hogy kinyissa, mert ezzel a fejére szabadította a gonoszt. Leginkább talán Pandora szelencéjéhez tudnám hasonlítani, az általa elmondottak alapján." fejezte be a régész, akitõl sajnos többet nem tudtunk meg.

A következõ napokban szerencsétlenségünkre nem jártunk sikerrel. Bárkit kérdeztünk az esetrõl, visszautasította a válaszadást, és nem volt hajlandó nyilatkozni, azonban fordult a kocka.

Utolsó lehetõségként felkerestük Volta professzor otthonát, s meglepetésünkre felesége, Julia asszony szívesen vendégül látott minket. Sajnos õ maga nem tudott információkkal szolgálni számunkra, de egy kis kitérõ a régész-professzor dolgozószobájába nagyon is tényfeltárónak bizonyult.

Ahogyan beléptem a kicsiny szobába, azonnal hideg futott végig a hátamon. Nem tudtam mivel magyarázni, de kellemetlenül éreztem magamat. Aztán ahogyan körbepillantottam, világossá vált számomra minden. A szoba falai, s még az egyetlen ablak is tele volt ragasztva különféle - kézzel és egyszerû grafitceruzával alkotott - rajzokkal. Mind a kõkoporsót ábrázolta különbözõ szögekbõl, némelyik között csak minimális látószögbeli eltérést lehetett felfedezni.

Végül szemem megakadt néhányon. Ezek szintén a koporsót ábrázolták, de itt már résnyire nyitva volt, s sûrû, fekete anyag gomolygott elõ belõle. Annak ellenére, hogy Volta professzor soha nem alkotott maradandót a festészet vagy rajz terén, élethûnek éreztem ezt a kis képet, s ahogyan tekintetemet körbehordoztam a falakon egyre többet és többet fedeztem fel belõlük.

A borzasztó lény - mert immár biztos voltam benne, hogy az a valami, ami elõjött a koporsóból nem csak egy sötét folt volt - tett valamit a professzorral, ami miatt ebbe az állapotba került, s ahogyan bámultam a rajzokat, éreztem, hogy a járat nem véletlenül omlott be. Õ akarta így...

Elhagyva a házat elgondolkoztam: talán az amerikai Lovecraft-nak igaza volt, s mégsem csak a fantáziája kivetüléseként olvashattuk az õrült arab által alkotott Necronomikont.

Theodoro Fiucci

1998. augusztus 15.

Köztér

Firenze

~ Felettébb élénk fantázia egy üccsisdobozhoz képest ~ kacagott fel magában Mephisto, miközben összegyûrte és egy közeli szemetesbe dobta a szennylap maradványait. ~ Azt hiszem ideje lesz elsimítani ezt Fiucci nevû balfácánt. ~ vigyorodott el a gondolattól, majd elindult a kihalt utcán.

Kisvártatva megérkezett a címre, ahol fellelhetõ volt az "UFÓ-magazin" szerkesztõje.

~ Egy kibaszott üccsisdoboz, mit is várhatnék tõle?! ~ röhögött fel, miközben betörte a ház ajtaját puszta erejével.

Célirányosan haladt felfelé a lépcsõn, s fentrõl már mozgolódás hangjait lehetett hallani. A "tisztelt" tulaj nyilván felébredt a belépõjére, de õ ezt cseppet sem bánta.

A rohadt kis költõ, cseszett rémült arcot vágott, amikor meglátta a több mint két méter magas káinitát egy hasonlóan robosztus pallossal a kezében. Makogott még valamit, de Mephisto-t rohadtul nem érdekelte az egész.

- Erre rábasztál, faszkalap - köpte oda az újságírónak, majd bal mutatóujjával rámutatott, mire zöld lángcsóva csapott fel végtagjából, s indult el a halandó irányába. A káinita csak röhögött, ahogyan a férfit lassan elemésztették a pokoli lángok.

~ A következõ majd óvatosabb lesz... ~ gondolta a templomos, miközben elhagyta az épületet.

Firenzei hírmondó (részlet)

XXXV. évad, 47. szám

Firenze

Rejtélyes módon eltûnt Theodoro Fiucci, sikeres újságíró, a Túlvilági krónikák c. magazin fõszerkesztõje. A rendõrség teljességgel tanácstalan, hiszen egyetlen nyom sem került elõ, amin elindulhatna a nyomozás...