Kisváros

Tizenöt mérföld. Tizenöt mérföldnyire robbant le utoljára ez a kurva dodge. Városban se semmi, ha kipurcan, mondjuk valami fasza kis nigger lakta szemétdomb kellõs közepén. De itt, a világvégén, ebben a dög-melegben, a semmi közepén, kicsit gázosabb a helyzet. Legalábbis számomra. Egy halandó biztos sokkal jobban örülne ennek a verziónak, de nekem, akinek kicsit durva allergiája van a napfényre, sokkal jobban tetszenének annak a bizonyos negyednek az oltalmazó falai, vagy épp az alatta húzódó csatornarendszer. De hová rejtõzzek el itt, ahol bárhová is nézek, nem látok mást, csak a horizontot, ahol a csillagok apró fényeit elnyeli a föld. Csak tudnám, hogy csinálják azok a senkiházi gangrelek. A legutóbbi elíziumi összejövetelen, mintha valami olyasmit hallottam volna valakitõl, hogy a föld alá rejtõznek. Mekkora barom voltam, hogy nem hoztam magammal ásót. Bár a kocsi csomagtartójából minden bizonnyal kényelmesebb kimászni, mint kiásni magam a föld alól. De sokkal parásabb is, hisz mi van, ha valaki rátalál pár száz méternyire az úttól egy elhagyatott, kicsit rozoga kocsira, és merõ kíváncsiságból kinyitja a csomagtartót?

Nézzenek oda, egy istenverte kisváros. Még a térképen sincs rajta - úgy emlékszem. Ez a kibaszott kocsi meg megint kezd lefulladni. Itt talán rendbe hozhatom, hogy kibírja a legközelebbi herceg birtokáig.

***

Egy öreg, rozsdás dodge gurult át erõlködve, hatalmas fekete füstöt eregetve a poros kisvároson. Az ablakokból villogó szempárok követték, ahogy elaraszolt a házak elõtt. A tornácokon ülõ öregemberek lassan fordították utána fejüket. Az egész porfészekben síri csend uralkodott, még a szél sem rezdült. Minden szempár a sokat látott, sokkmindent átvészelt, "amerikai gépcsodára" tapadt, ami épp a lelkét próbálta kilehelni, jelenlegi tulajdonosa kétségbeesett tiltakozása ellenére. A kocsi motorja épp a benzinkút elõtt mondta fel hangos csörömpölés és köhögés közepedte a szolgálatot. Egy fiatal, húsz év körüli, sápadt kiscsaj ugrott ki belõle káromkodva, majd elindult a benzinkúttal egybeépített kisbolt felé. Fekete miniszoknyája, bõrdzsekije, a fekete, dizájnos napszemüveg a nagyvárosokról árulkodott. Az ajtó elõtt elõször megtorpant, várván, hogy az félrecsússzon, majd pár pillanat múlva felfogta, hogy nem a fotocellás változattal van dolga, és istentelen anyázás közepedte berobbant a boltba. Ahol egy tizenhét év körüli srác fogadta elsápadt, ijedt arccal, olajos overálba öltözve. Egy vékony kis szeplõs fiú, kócos hajjal, az ijedségbõl undorodó fintorba átváltó arccal. A jövevény ügyet sem vetve rá, elrobogott mellette, és elkezdett a polcokról a kis táskájába pakolni. Még a pulton is áthajolt és kivette azt a kevés pénzt is a kasszából, amit talált. Majd fordult, és végigmérte a kiscsávót, akivel eddig egy pillanatig sem törõdött. Majd elgondolkozott azon, hogy vajon mikor bejött, szõrös volt e a pofája, illetve akkor is így dagadozott-e az izmoktól, és nem utolsó sorban, hogy a büdös francba tud valaki ilyen gyûlölettel nézni egy totál vadidegen emberre. De tovább nem jutott, hisz az ajtó újra kitárult, és egy korosabb, helyi férfi lépett be, hasonlóan mocskos overálban, mint amilyen a srácon volt. Õ volt már vagy harminc, erõsen borostás, és lerítt róla, hogy az egész életét ebben a porfészekben élte le, akárcsak a többi helyi lakos.

- Mi az Tom?

- Nem akar fizetni, apa. - hörögte állatias hangon a srác, mire a csaj szemöldöke a magasba szökött.

- Így van? - kérdezte ezúttal a városi nõtõl a benzinkutas.

- Na húzz az utamból, vagy azt is megbánod, hogy megszülettél - válaszolta azonnal a jövevény.

- Márpedig innen addig ki nem teszi a lábát, míg nem fizet mindenért.

- Lófaszt...

***

A kisbolt ajtaja szélesre tárult, ahogy a lány kivágódott rajta. Testét karmolás nyomok szaggatták, de vér az nemigen folyt a mély sebekbõl. Teljesen pánikba volt esve, és a kocsija felé próbált menekülni, mikor észrevette, hogy vagy húsz-harminc ember álja körül a bolt bejáratát félkörívben, elzárva az utat az öreg dodge-tól. Mögötte az ajtó még be sem záródott, mikor újra kitárta valaki.

- Vigyázzatok vele fiúk, nagyon gyors és karmol is a kicsike.

A benzinkutas kicsit lihegett. A ruhája is meg volt tépázva, illetve vékony karmolás nyomok is éktelenkedtek az arca jobb oldalán - bár ezek csak felületesek voltak; nem olyan mélyek, mint amilyenek a lány testét csúfították. A kiscsaj még lassan, reményvesztett arckifejezéssel végigmérte a körülötte állókat, majd mielõtt azok nekirontottak volna, és darabokra szaggatták volna a pillanatok alatt növesztett karmaik és izomkötegeik segítségével, dacosan csak ennyit mondott:

- Basszátok meg...