Hétköznapi Képek

"Ahogy ígértem..."

Apró, fekete bogárként mocorognak elõttem a betûk az imént vásárolt újság szél gyûrte lapjain. Hívogató szalagcímek, hivalkodó képek, elnagyolt történetek, valótlanságok, érdektelen dolgok szánalmas csomagolásban.

Ennek ellenére rövid idõre kiragadnak az esti utca még mindig nyüzsgõ zajaiból.

Felpillantok.

Színes fényreklámok tükrözõdnek az ázott utcán...

Fiatal lány nyúl egy taxi kilincséért...

Szerelmespár sétál el mellettem...

Öltönyös férfi az órájára néz, majd sietve halad tovább...

Várandós anya mosolyog rám...

Mobilos srác fut át a zebrán, semmire és senkire sem figyelve...

Ordítozó autós dudál a kölyökre...

Hétköznapi képek.

Kezemben holtan hánykolódó újság.

Hívogató szalagcímek, hivalkodó képek, elnagyolt történetek, valótlanságok, érdektelen dolgok szánalmas csomagolásban...

Elrévedõ tekintet...

A fekete fény riadtan ugrik vissza rejtekébe, mikor kékesen szikrázó villám hasítja ketté a háborgó eget; a nedves aszfalton felvillannak az öreg ráncok. Csatornái éhes szájként nyelik a habzó, latyakosan sötét vizet.

Ázott lány áll meg bátortalanul az út szélén. Kérdõn körbenéz. Naiv arcára mosoly ül ki. Sötét, csapzott szõrû ló áll meg zihálva; csuklyás lovasa vézna kezeit nyújtja a lány felé. Vidáman felszáll, majd zokogni kezd a lassan elléptetõ lovon, a néma lovas mögött.

Sovány, éhezõ fiú csoszog el mellettem. Hátán hatalmas, bõrét ezer helyen feltépõ, éles sziklát cipel. Elgyötört arccal pihenõt keres. Az égre emeli tekintetét, de a záporozó esõ szemébe ömlik. Vakon próbálja megõrizni egyensúlyát, de a néma kõ hangját hallva megtántorodik és összeroskad. Halk sóhaj, és nem mozdul többé.

Múlt századbeli ruhába öltözött alak kerüli ki az élettelen testet. Átkokat szórva ugrik hátra; nyakába rozsdás szögesdrót mar, elméjét férgek falják évek óta. Az órájára pillant és felhajtja a kis üvegcse mérget. Üvegcsörömpölés, fájdalmas kiáltás, a férgek vad csámcsogása. Futna tovább, de a rozsdás béklyó egy üvegszilánkba akad.

Várandós anya mosolyog rám...

Mocskos ruhájú, szürke suhanc ér az út közepén tátongó fekete szakadékhoz. Árnyékában, nagyon halványan még felfedezhetõek az angyalszárnyak. Nem gondolkodik, rálép a vékony, reszketõ pókhálóra. Kezében, saját tekintetét elvakító varázsgömbje, mellyel saját magát löki el az Élet egyszerû szabályaitól.

Halálhörgés szalad el a fiú mellett. Fekete massza terjeng a sötét buszban, amiben fényüket vesztett csillagok hánykolódnak; a sofõr halálhörgést ketyegõ órákat dob a fehér fényben úszó fiú felé...

Egy mindent meggyilkoló pillantás.

Kezemben holtan hánykolódó újság.

Hívogató szalagcímek, hivalkodó képek, elnagyolt történetek, valótlanságok, érdektelen dolgok szánalmas csomagolásban...

Hétköznapi képek?

Hazaindulok.